2024.05.21.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Ádám Tamás: A társaság

Ádám Tamás: A társaság

2 min read
Fejlődtünk és visszafejlődtünk. Alkotótáborok. Diósjenőn / bokrok között osontak az alkotók, énekeltek a rigók, / térdig érő fűben verset szavaltak az álmodozók.

Nyári zápor után indultam, tócsákat kerülgettem,
féltem, összetörik a szabálytalan tükör. Gőzölgött
egy szakadt szalmakalap a padon. Ahogy közeledtem
az öreg könyvtárhoz, összehúztam nyakam. A mohás
palatetőn galambok ültek. Az ajtóban Ervin bácsi
barátságosan nyújtott kezet. Ketykó Pista felém szaladt.
Jókor érkeztem, mindjárt megalakul a Komjáthy társaság.
Ha Komjáthy, akkor biztosan Abderában vagyok.
Hívogattak az összetolt dohányzóasztalok. Kéziratok hevertek
mindenütt, az írógép átütötte a hártyavékony papírt.
Sebesült verseket vittem én is, akkor még nem
publikáltam. Hétfőnként egyre többen lettünk, ízlelgettünk
közölhetetlen novellákat, ihatatlan savanyú borokat.
Műhelymunka folyt. Kerényi Ferenc irodalomtörténész
lektorált. Frázisokkal, lapos sorokkal találkozott. Cinizmusa
üdítő, biztatott. Komolyan vettük egymást, sajogtak az
őszinte szavak. Megéreztük, másképp nem lehet, pipafüst
keveredett tömjén illatával. Évek múlva összeállt az első
antológia: Bőrünkön a betűk. Verscímem virított a borítón.
Tétován bolyongtam a szabadversek birodalmában.
Ez meg itten posztmodern, avantgárd amott. A ló meghal
a madarak kirepülnek.

Fejlődtünk és visszafejlődtünk. Alkotótáborok. Diósjenőn
bokrok között osontak az alkotók, énekeltek a rigók,
térdig érő fűben verset szavaltak az álmodozók. Zsebünk
megtelt szeretettel, az eligazodásban segített Serfőző Simon.
Bánkon a tó fodrain lepkék hintáztak, a nádszálakon szöcskék
másztak, marmonkannával a kezükben mérték fel a költők
a helyszíneket. Zalán Tibor és Endrődi Szabó Ernő verssorok
közé feküdt, Petrőczi Éva az allúziókról mesélt. Hajnalodott.
Kelecsénypusztán magányos kastély várta az érkezőket,
roppant a málló vakolat, kiegyenesedett a boltozat.
Tizenhat lépcső vitt a kertbe, Jobbágy Karcsi bácsi a rímekre
szavazott, egy vendég pártember szerint szép az élet.
Csak azt nem tudtuk, hogy lesz ebből szépirodalom. Tölgyek
hozták meg a lírát, amely másnaposan is emészthető.

Szétszóródtunk. Csikász Pista, Zonda Tamás, Szőke Zsuzsa,
Pohánka Erika, Lázár Laci, Szabó Endre, Görög Imre, Onagy Zoli
fentről integet. Oroszlán Ági lépett Ervin bácsi helyére.
Vadkacsák úsznak a szabályozott Ipolyon, a hódoknak vége.
Mi maradunk még kicsit, nekidőlünk a szélnek, kőhullámok
között is lágyak a versek.

Ádám Tamás verse legutóbb a Szöveten:

1 thought on “Ádám Tamás: A társaság

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.