Lauer Péter: Almárium
A macskák napjai meg vannak
számlálva! – mondja fiam,
mikor sorra vesszük az
elmenőket-itt maradókat.
Mici, Stella, Kormos,
Folti volt az utolsó,
akinek talpnyomát
sehogy se találtuk;
mindnek saját név,
saját sors, benne maradnak
a Macska Almáriumban,
a polcokon gondosan
elhelyezett nyávogások,
teraszra kitett
prédák emlékezetével.
Ha van Macskateremtő,
nem zárja be őket
az idő, kedvünkre
nyílik a belső kisszekrény,
s mint etetéskor a macskabendő,
megtelünk újra élettel.
Lauer Péter verse legutóbb a Szöveten: