2024.05.18.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Juhász Gabriella-Óczy: Budapest másik arca

Juhász Gabriella-Óczy: Budapest másik arca

2 min read
Azt hiszem, akkor, ott, lélekben mindannyian megfagytunk. A látványtól megbénultan, némán utaztunk tovább.

Amikor Budapestre költöztem csak ámultam-bámultam a főváros forgatagában. Mindent megcsodáltam. A Parlament épületét, ahogy a Duna pesti oldaláról tekintélyt parancsolóan átnéz Budára, a csábító kirakatokat, az esti fények káprázatát, a mozik és színházak varázslatos világát. Egy ideig teljes kábulatban éltem.
A következő évek valamelyikén a zimankós tél hosszú és kemény volt, olyan, mint amikor a madár is megfagy röptében. A hajnalt csak az óra mutatója jelezte, mikor a vekker csörömpölése riasztott föl. Az ágy melege még percekig fogva tartott, azután villámgyorsan készülődtem. Sietős léptekkel indultam, de az utcára kilépve, a csúszós járdán már csak botorkáltam az autóbuszmegálló felé. A csikorgó hidegben többen is dideregtek a megállóban, és mindenki azon aggódott, hogy elkésünk a munkából. Az utak síkosak voltak, ilyenkor a menetidő is hosszabbodik, és nem érjük el a csatlakozó járművet. Én is türelmetlenül topogtam, mikor végre, a sűrű ködből előbukkantak a lassan közeledő busz sárga fényei. Az Örs vezér téren szálltam át a másikra, a hatvanhetesre. Az utastérben meleg, áporodott szag terjengett, az illatszerek és a másnaposság tömény esszenciája. Émelygett a gyomrom. Az ablak felé fordultam és görcsösen szorítottam a kapaszkodót. Úgy éreztem, minden alkalommal újjászületek, amikor a busz megállt és kinyílt az ajtó. Bár csípős volt a hideg, de friss levegő áramlott be. Az autóbusz újra nekilódult, majd ismét lassított, de most nem állt meg a következő megállónál, mert nem volt felszálló. De volt valami más. A megálló ülőkéin egy apró termetű, idős férfi feküdt fekete zakóban. Mankója a buszmegálló falhoz támasztva, kalapja a földön hevert. Az utasok mind feléje fordultak, és döbbenten meredtünk rá. A motor zúgását egy rekedtes férfihang törte meg. Valaki a hátam mögött azt mondta: – Ez megfagyott.
Azt hiszem, akkor, ott, lélekben mindannyian megfagytunk. A látványtól megbénultan, némán utaztunk tovább. Sok év múlt el azóta, mégsem tudom elfelejteni. Örökre az emlékezetembe égett az a kép. Budapest másik arca.

Juhász Gabriella-Óczy legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.