Zubornyák Zoltán: Intermezzo

Mindig volt mit tanulni. Hogy miért írok most erről? A minket most körülölelő világban a csend, az elmélyülés, a személyesség eltűnni látszik, a hangoskodás, a kérkedés, a felesleges hivatkozások, s a politika trappolt a templomok csendjébe, elriasztva azokat is, akik amúgy felkeresnék isten házát. Persze Magyarországról beszélek, ha ez eddig nem derült volna ki. Angliában más a helyzet, itt amúgy is az emberek – és isten szolgái is – aszerint ítéltetnek meg, hogy mivel tudnak hozzájárulni a közösség (és nem a saját) gazdagodásához, szellemi gyarapodásához. A csendet is megőrizték valahogy, s nem lesik a politika asztaláról lehulló morzsákat. Az egyházak saját gondjaikat maguk kell megoldják, ha a hívek nincsenek elegen, vagy a közösség már nem képes eltartani a templomot, akkor azt bizony eladják. Gyorsan hozzáteszem, az összes felújítási és műemlékvédelmi kötelezettséggel együtt. Így fordulhat elő, hogy Chesterfield hajdani temploma “Red Devil” néven diszkóként üzemel, Nottingham egykor híres temploma a város szívében ma a város legmenőbb kocsmája (hogyan is lehetne másképp nevezni?), Pitcher&Piano néven szórakoztatja a közönséget.