Ami most a szemembe tűnt, hatalmas volt, díszes, színes és mégis irinyót távoli. idegen, ismeretlen. Meg kellett ismerkednünk.

Egy-egy külső részlete időről időre rögzült bennem, s ha rákérdeztem, mindig kaptam választ, magyarázatot, segítséget. Lassan-lassan bontakoztak az ismeretek.

Az alagútszerű boltívek árkádok, mögöttük van a főbejárat, ahonnan lépcsők vezetnek az emeletre.

A másik nagykapu az ellentétes oldalon nyílik, de van még két bejárat a jobb és bal oldalon is.

Különös alakú ablakokat és balkonokat fedeztem fel. A tetőkön kisebb tornyok üldögéltek és volt köztük egyetlen karcsú és nagyon magas is. Minden csupa dísz és szín volt, titokzatos és vonzó látomás.

Ha odahaza kimentünk a ház előtti kicsi térre, a torony odalátszott. Esténként leolvashattuk, hány óra van, mert zöld és piros fények jelezték az idő múlását. Állami ünnepeken a tűzijátékot a toronyból irányították s mi otthon a terecskéről néztük végig a műsort.

Édesanyám jó ismeretségben volt a Városháza belterével is, hiszen több éven át dolgozott itt a csillogó üzletek egyikében. Csodálatos utazást tettünk több alkalommal lifttel az emeletekre, ahol mesebeli folyosókat láttunk, majd lesétáltunk a lépcsőkön a lépcsőházak labirintusában.

Sok évbe telt, amíg látogatások, szóbeli-, képi- vagy írásos anyagok, kiállítások, előadások során megismertem a szépséges építmény múltját, történetét és lényegét. A tudományos jelleget írásomban érzelmi háttérrel szeretném pótolni, ugyanis az adatok fellelhetők, de az iránta és alkotói iránt érzett tisztelet és szeretet finomabb kontúrokkal köti össze mindazokat, akik hasonlóan éreznek…

A mai palotának a múltban két elődje is volt.

Az első városháza 1751-ben épült, vert falból és téglából. Barokkos stílusával, földszintes homlokzatával belesimult a környezetébe. Négy helyiségből állt: tanácsterem, iroda, adópénztár és irattár.

1754-ben melléképülettel – újabb négy helyiséggel – bővítették: fogda, konyha, kamara és két istálló.

1781/82-ben emeletet is húztak rá.

A bővítések ellenére a városatyák hamarosan újabb székház építése mellett döntöttek. Az új épület 1788-ban készült el.

Szintén a barokk stílust követte, de impozánsabb külleméhez hozzájárult a torony, a toronyóra, a harang, valamint a kilátó. Az utóbbinak fontos gyakorlati szerepe volt, nyáridőben ugyanis elsősorban a tarlótüzek felfedezését szolgálta.

Szomszédságában 1818-tól saját épületben működött a korabeli gimnázium.

A polgárosodás útján kapaszkodó Szabadka épületei, intézményei hangsúlyozták, kiemelték és színesítették a város habitusát.

A Fő téren – a régi szerény, egytornyú városháza és a gimnázium helyén – felépült az utolérhetetlen szépségű harmadik Városháza, ez a csodálatos Mézeskalács-palota, Jakab Dezső és Komor Marcell megvalósult álma. Négy év alatt született, növekedett, csinosodott. 1908-tól 1910-ig folyt az építkezés, 1910-től 1912-ig pedig befejeződtek a beltéri munkálatok.

Egy – a régi  időkben itt járt – látogató azt nyilatkozta: olyan szép, hogy bármely ország parlamentjének is beillene.

A szabadkai ember egyszerűbben érez. Számára a Torony azt jelenti: itthon vagyok…

A csúcsot díszítő keresztet 1949-ben csillag váltotta fel. Egy ismerősöm édesapja sokadmagával jelen volt a jelképcsere alkalmával és szinte szájtátva szemlélte az ismeretlen ember működését, bátorságát. Utólag kitudódott, hogy a személy német hadifogoly volt, aki szabadságáért cserébe vállalta a hajmeresztő mutatványt.

Ám az idő kereke forgandó, és ahogyan a divat időről időre ismétli önmagát, a jelképekkel sincs ez másként. 1994-ben a csillag fénye leáldozott és helyébe ismét kereszt került a torony csúcsára…

Hasonlóan érdekes történet fűződik a toronyórához.

Az erre vonatkozó pályázatot kicsit megkésve, 1911-ben írták ki. Pikál Béla szabadkai születésű pályázó megelőzőleg egy ideig New Yorkban élt. A toronyórát a Metropolitan Building mintájára tervezte. Az óralapok a négy égtáj felé tekintettek, s a szerkezet a negyed és egész órákat nemcsak óraütésekkel, hanem piros és zöld fénnyel jelezte. A kivitelezést önerőből kívánta megvalósítani és csak az anyagért kért térítést.

Sajnos, a terveit felhasználva, az órát Budapesten készítették el.

Az óra átmérője 2,20, a nagymutató 1,60, a kismutató 1,10 méter volt. A mechanikus szerkezet hatvan éven át jól működött.

1972-ben az Aurometal szakemberei elektronikus órára cserélték, aminek plexiüveg borítása és erős hátsó megvilágítása volt. Ez az óra gyakran javításra szorult.

A torony csúcsdíszei (kereszt, csillag) és a régi mechanikus óraszerkezet fellelhető a Kilátóba vezető út során a torony belsejében.

A Kilátóba vezető út első harmadába kőlépcsők, majd vaslépcsők, végül pedig kovácsoltvas csigalépcsők vezetnek. A lépcsők megjárása végig kellemes izgalom: mit látunk majd odafentről?

A magas vasrács biztonságából letekintve szívünkre ölelhetjük szépséges városunkat: a központot, a rengeteg fával benőtt utcákat, a palotákat, a távoli házak tömkelegét. Tiszta időben még a Palicsi-tó víztükre is megcsillan a napfényben.

A Kilátó a régi gyakorlat mintájára továbbra is őrhely, ahonnan figyelik nincs-e tűz a búzaföldeken.

Édesanyám magyarok alatt augusztus 20-án a Kenyérünnepet innen nézte végig.

Jómagam később, tanárként minden év szeptember elején felvezettem az osztályomat, hogy lássák a szépséget, amelyben élnek, és feledhetetlen emlékként vigyék magukkal a látottakat életük folyamán.

A Kilátó után vas-, illetve fa létrák vezetnek tovább a toronyba. Ezeket az óra karbantartása, vagy javítása esetén használták. A karbantartó csoport vezetője Ruk Stjepan, szlovén származású mester volt, enyhén bicegett. Társai közvetlen módon és tisztelettel Pista bácsinak szólították.

A boltíves árkádok alatt a főbejárat várja látogatóit.

Piros plüss szőnyeg borítja a Díszteremhez vezető, előbb egy-, majd kétágú lépcsősorokat.

A lépcsőház falait kék, zöld és sárga Zsolnay-kerámia lapocskák díszítik.

A folyosók falán pácolt faburkolat, s ugyanilyen nemes faanyagból készültek a mellékajtók, a pihenőpadok. A főbejárat ajtaja kivétel. Felső részén metszettüveget alkalmaztak.

A terembe lépve felettünk magasodik a karzat, amely nyitott kagylóházat formáz.

A mennyezet íves, aprólékos festett mintázat, valamint a vármegyék címerei díszítik. Legfőbb ékesége mégis a hatalmas, velencei üvegből készült kristálycsillár.

A terem belső bútorzatának – asztal, karosszékek, padok – anyaga a szokásos nemes, pácolt fa.

A szemben levő főfalat ablakok tagolják. Valamennyit ólomüvegből készült színes vitrázsok díszítik.

A vitrázsokon szereplő személyek sorrendben a következők: Hunyadi János, Werbőczy, II. Rákóczi Ferenc, Árpád vezér, Szent István, Szent László, egy apród Magyarország címerével, Ferenc József, Mária Terézia, a másik apród Szabadka címerével, Corvin Mátyás, Nagy Lajos, Könyves Kálmán, Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos.

A vitrázsok Róth Miksa híres budapesti műhelyében készültek, a legjelentősebbeket maga a mester alkotta.

A fáma szerint az apródok modelljei az akkori polgármester, Bíró Károly leányai voltak.

Szentek, királyok, jeles történelmi személyiségek fogják körül és őrzik a termet, amely nagyszerű pillanatokra emlékezik: városatyák találkozóinak, előadásoknak, koncerteknek, házasságkötéseknek volt tanúja…

A Városháza Díszterme a szépség és a színek ünnepe – írja Boško Krstić.

Csakhogy a vitrázsok több alkalommal viharos sorsot éltek meg.

Az I. világháború után az új rendszer a pincébe száműzte az ablakdíszeket, helyüket közönséges üveggel pótolták.

A II. világháború idején a vitrázsok visszakerültek eredeti helyükre, de 1945 után ismét a pincébe zárták őket.

Idővel hosszú és nehéz munka árán valamennyit restaurálták és visszahelyezték az ablakokba, ám a látványt függönnyel eltakarták.

1977. június 22-én magasrangú tisztségviselők látogattak Szabadkára és a Városháza megtekintésekor vezetőjük feltette a kérdést: miért takarják a Díszterem ablakait nehéz függönyök?

A válaszadók a tényt a magyar királyok és császárok jelenlétével magyarázták.

A vendég felelete igen szabadelvű megjegyzése volt: – Jaj annak a pártnak és országnak, amely üvegkirályoktól retteg!

1977. június 26-án a Díszterem ablakairól eltávolították a függönyöket s a vitrázsok azóta teljes pompájukban megcsodálhatók.

A Dísztermen kívül három kisebb terem csodálatos, élénk színeivel és külön-külön rendeltetésével emeli a Városháza belső tereinek szépségét. Ezek a Kék-, Zöld- és Sárga termek. (A Sárga terem arról is nevezetes, hogy ott történt a házasságkötésem…)

Az egyéb termek, sőt a hivatali helyiségek is őrzik azt a varázst, amelyet nemcsak a mennyezet vagy a padlóminták, a falakon végig futó magyaros motívumok, a nehéz faragott, festett bútorok, lámpák, csillárok kölcsönöznek neki, hanem az épület lelkéből fakadó zsongás ez, valami hallhatatlan, füllel nem érzékelhető zenei harmónia, ami a bensőnket érinti meg.

Emberek hada tett azért, hogy így érezzünk. Egyesek a kezdet kezdetén, mások a múló évek során tevékenykedtek, amikor az idő vasfoga okozta károkat kellett elhárítani. A tervezők, az építészek, az iparosok, a művészek mindannyian alkotók, mert munkájukhoz nemcsak a tehetségüket, hanem a szívüket is odaadták.

Átriumok

A Városházának négy belső udvara – átriuma – van, melyek átjárókkal összekötve egységet alkotnak.

Az átjárók két irányba vezetnek: a Fő tér (Szabadság tér) és az Eötvös utca (Strossmayer) felé.

Az 1960-as évek folyamán a város autóforgalma jelentősen megnövekedett, szükségessé vált a parkolók létesítése, valamint a közutak kiszélesítése.

A Fő téren sor került a városi parkoló kialakítására, a Városháza főbejárata előtt, illetve a Fő tér körül pedig autóbuszmegállókat jelöltek ki.

A zöld felületek ily módon jelentősen csökkentek.

Ebben az időben az átriumokban raktárak és ideiglenes garázsok kaptak helyet.

A Városháza földszintjét eredendően kereskedések és vendéglátóipari létesítmények foglalták el, míg az emeleten a városi vezetés és a hivatalok működtek.

Az üzlethelyiségek bérleti díjából az egész épület karbantartási költségeit fedezni tudták.

Az üzletek a város felé tekintettek, de szép üvegezett kijárataik voltak a belső udvarok felé.

Ennek a körülménynek köszönhető az ötlet, hogy az átriumok szerepkörét megváltoztatva olyan szellemi oázist hozzanak létre a város szívében, amely méltó a Városháza épületéhez.

Az ötletet terv követte. Folyamatban volt a városi adminisztráció kiköltözése (beköltözése az új községháza épületébe) s helyüket a kulturális intézmények foglalhatták el, élen a Kultúrotthonnal.

A terv és részleges megvalósulása között sok év eltelt. A belső udvarokban ugyan lebontották a garázsokat, de a pincehelyiségek rendezése, főként pedig a beköltözőkkel való érdekegyeztetés sok időt vett igénybe.

Az 1970-es évek végén a Korzó sétálóutcává alakult, a „Párizsi Udvarról” megfeledkeztek.

Az 1980-as években Szabadka utcái kezdték visszanyerni egykori romantikus szépségüket. Felújították az épületek homlokzatait, a neonokat lámpákra cserélték.

1980-ban a Városháza alatt váratlanul megnyílt az Agros-Központ Étterem és Cukrászda, nyári kerthelyisége a csendes belső udvarban kapott helyet. Ezzel párhuzamosan a másik belső udvarban nyáresti programok bemutatására került sor a Torony és a csillagos ég alatt, lámpafénynél: zenei koncertek (klasszikus, rock, sláger, jazz), táncbemutatók, előadások, filmvetítések váltakoztak.

Az eddig sötétben szendergő Párizsi Udvarban megvillant a fény és a ragyogás 1985-ig tartott.

Ekkorra a város arculata megváltozott. Eltűnt a parkoló, gyalogosok vették birtokukba a Fő teret, sorra nyíltak a modern kávéházak és életre kelt a Zöld szökőkút…

A Párizsi Udvar nem volt jövedelmező, bezárták tehát, ahogyan a Kultúrotthont is felszámolták.

A fények kihunytak…

Folyosók, lépcsőházak, belső udvarok labirintusa ellenére a Városháza a Nyugodt Csoda.

Ablakszemei nappali fényben csillanva tükrözik a napsugarakat, a bárányfelhőket, az ezüstesőket, a szikrázó hópelyheket. Esti programok idején a benti fények nyalábjait vetítik az utcára s ilyenkor a Városháza Szabadka ékszerdoboza.

A mégoly száraznak tűnő adatokat is ünnepélyessé és tiszteletet parancsolóvá teszi az épületből áradó szépség.

A Torony 76 méter magas

A Kilátó 45,5 méter

A palota szélessége 55,5 méter

Hosszúsága 105,08 méter

Területe 5838 négyzetméter

A fáma 365 ablakot számlált rajta…  

Felavatása 1910. augusztus 20-án történt, ekkor még állványzat borította.

Ünnepélyes átadására 1912. szeptember 14-én került sor, ahogyan Palics-fürdő átadására is.

Előző nap a vasútállomáson fogadták és elhelyezték a vendégeket, majd toronyzenét adtak.

Este hét órakor a Pest Szállodában ünnepi vacsora következett.

Másnap…

Néhány perccel nyolc óra után a várnagy kinyitotta az új székház főkapuját.

Kilenc óra előtt a menet elindult a Szent Teréz templomba, ünnepi misére.

Utána a díszes menet a Deák utcán, a Fő téren és a Kossuth utcán végig vonult, majd a meghívottak helyet foglaltak a Díszteremben, ahol tizenegy órakor ünnepi közgyűlés kezdődött.

A karzatról Lányi Ernő dalárdája előadta a Szózatot, amit a közönség állva hallgatott meg.

Szép ünnepi beszédek következtek, többek között Bíró Károly polgármester és Jakab Dezső alkotó részéről.

A közgyűlés után a vendégek villamoson Palicsra utaztak, ahol megtörtént a palicsi épületegyüttes átadása, majd ezt nagyebéd követte.

Menü 

– Francia leves 

– Kecsege, tartármártás 

– Fogas, mayonnaise mártás 

– Tok, remoulade mártás 

– Tűzdelt bélszín, köret 

– Roastbeaf, köret 

– Fogoly, köret, saláta 

– Pulyka, köret, saláta 

– Malac, köret, saláta 

– Liba, köret, saláta 

– Vegyes fagylalt, ostyával 

– Parfait, piskótával 

– Vegyes gyümölcs 

– Fekete kávé 

Borok:

– Olaszrizling (fehér)

– Nagyburgundi (vörös) 

Pezsgők: 

– Törley

 – Casino 

– Reserve

Szabadka az ünnepélyhez és önmagához híven kitett magáért.

A régi, békebeli világban voltak írott és íratlan illemszabályok, amelyeknek eleget kellett tenni.

Ebéd- vagy vacsorameghívás esetén a meghívott vendégnek válaszolnia kellett, eleget tud-e tenni a meghívásnak, esetleg milyen nyomós ok miatt marad távol.

Az asztaltársaságok időben megkapták az ülésrendet, hogy ne legyen fennakadás az étkezés megkezdése előtt.

Példa:

Nagyságos NN országgyűlési képviselő úr

szíveskedjék az asztalnál jobbról

Nagyságos MM országgyűlési képviselő úr

mellé ülni.

Végül, a meseszerű múltidézés befejezéséül ide kívánkozik egy kedves kis meseszerű, de igaz történet.

„A szabadkai Városháza különleges építészeti remekmű, amely külső és belső dekorációját tekintve rászolgált a Mézeskalács-palota elnevezésre.

Ez a körülmény nem kerülte el a francia Chocolat Menier figyelmét.

A Chocolat Menier egyik sorozatát borító csokipapírokat világhírű, ismert kastélyok, paloták díszítették.

Ebben az előkelő társaságban – Madrid, Párizs, London mellett – kapott helyet a szabadkai Városháza, francia nevén L’ Hotel de Ville.”

Ha a Városházánál járunk, legalább gondolatban üdvözöljük egy főhajtással a Csodát, a magyar szecessziós építészet gyöngyszemét és Alkotóit, akiknek ezt a Csodát köszönhetjük…

Szabadka, 2025. július

Földi Erzsébet a Szöveten:

Tükörkép háttérrel (Beszélgetés Földi Erzsébettel)