/”Az én szívem játszik,
                ingemen átlátszik, „/
                 (Nagy László: Az én szívem)

            Legvadabb vadban királyi hajtás,
            Fordított harang, – és szivárvány.
            Zöld tüskével ölellek szabaddá,
            Bogáncsszívem a fehér márvány.
 
            S hajadba hajítva úgy ragyogok,
            Pajkos gyermek, bújnék is tőled!
            Egyszer majd, ha végre kibogozol,
            Szép szirmaim többé nem nőnek!