Combnyaktörött eperfámon napsugár,
  És lábujjhegyen csoszog már a reggel.
  Nap vérrel, jó lenne (s)írnom levelet, –
  Míg, mint nyilas íját úgy feszít a vágy!
 
  Szavakkal egy tiszta papírt hímeznék,
  Bár, ha inaszakadt is egy-két versláb!
  Esőcseppek megmosnának, az se kár,
  Bogáncsvirágok nyílását meglesném!
 
  Füvet gereblyézget majd a Holdsugár,
  Tenyerem kelyhéből pitypanggömböt
  Fúj az űrszél, a mag oly messzire száll.
 
  Érinthetetlen a Szív, hamis gyöngyök,
  S fenn, csak sirató asszonyok tudják, –
  Parazsat markolok, és semmim se fá