2024.05.18.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Déri Anna: Addiction

Déri Anna: Addiction

3 min read
A húsz férfira a falu határában talált rá. Az üres termőföld szélében feküdtek, sorban egymás mellett.

Üres volt a két falut összekötő betonút. A gyereket verte a víz, miközben áthajtotta biciklijét a szomszéd település kocsmájába, ami az anyjáé volt. A nő riadtan hívta fel, miközben a gyerek a barátnőjénél múlatta az időt. Azonnali segítséget kért, hangja nem tűrt ellentmondást.

Tekerés közben a gyerek azon gondolkozott, hogy mi gondja lehet ugyan az anyjának. A kocsma forgalma az elmúlt években visszaesett. A szélsőséges időjárásváltozás következtében a gyümölcsfák már a tél végén virágba borultak, de a tavaszi mínuszok miatt hamar elfagytak, nem volt miből pálinkát készíteni. Annak idején a gyerek anyja a környék utolsó párlatainak jelentős részét felvásárolta, hogy minél tovább működtethesse az egységet. Ahogy a készlet egyre fogyott, úgy szabott határt a napi kérhető mennyiségnek.

A gyereket hányinger fogta el, ahogy belépett a kocsmába. Ösztönösen összegörnyedt és az orra elé kapta a kezét, mert erős vérszagot érzett. Kellett neki pár pillanat, hogy belássa a helyiséget, mert a kinti világosságból hirtelen belépve neonszínű foltok rezegtek a szeme előtt. Az anyja a pult tetején ült, miközben konyharuhát szorított a halántékához, amit átitatott a belőle szivárgó vér. A gyerek rosszullétét riadalom váltotta fel. Anyja karján szorítások nyomai látszódtak. A pultot üvegszilánkok borították, a székek eldőlve hevertek a földön.

A nő hangja nyugodtabb volt, mint amikor telefonon beszéltek. Higgadtan közölte a fiával, hogy már kihívta a mentőket, úton vannak, majd beszámolt a történtekről. Előre eltervezett támadás érte. Fél négy körül megjelent a kocsmában az összes férfi a faluból. A gyerek anyja ezt meglepődve fogadta, mert az elmúlt időszakban a bevezetett pálinkalimit miatt kevesen látogatták, mindenki az otthoni pincék készleteit fogyasztotta. A férfiak nagyon ingerültek voltak. Úgy néztek rám, mint az éhes farkasok, mesélte az anyja. Közölték, hogy napokig tervezték, hogy kirabolják a kocsmát. Azt mondták, hogy napokig józanok voltak. Napokig józanok. Nem bírták, szenvedtek. Úgy döntöttek, hogy megteszik. Idejöttek és követelték, hogy adjak oda nekik mindent, amim maradt, mondta a gyerek anyja, miközben arcát a kezei mögé rejtette. Elvitték az összes italt, amit találtak. Nem akartam hagyni, védekeztem, de ketten lefogtak, emelte fel véraláfutásokkal tarkított kezeit a gyerek anyja bizonyítékként. Voltak vagy húszan, tudtam, hogy esélyem sincs, felkentek a falra, akkor kezdett vérezni a fejem. Csak azután engedtek el, amikor a társaik már messze jártak az italokkal, mondta lemondóan a nő, ezután egyből felhívtalak.

A gyerek elképedve hallgatta a történetet, miközben lesegítette anyját a pultról és leültette egy székre. A pult mögé belépve engedett neki egy pohár vizet. Csendben várták a hamarosan megérkező mentősöket. Bár a nő állapota stabil volt, a kiérkező tiszt ragaszkodott ahhoz, hogy a nőt a közeli kisváros kórházába szállítsák kivizsgálásra. A gyerek elkísérte az anyját, órákat töltöttek a kórházban.

Hazaérve egyből a kocsmába indultak, hogy feltakarítsák a dulakodás nyomait. Ott már várta őket egy rendőr, akit az italozó mellett lakó idős hölgy hívott ki, vészjósló hangokra hivatkozva. A rendőr nem válaszolt a gyerek arra irányuló kérdésére, hogy mi történt az elkövetőkkel. Nem árulta el, hogy hol vannak. Rutinosan nekilátott felvenni a jegyzőkönyvet a gyerek anyjával, amibe annyira belefeledkeztek, hogy észre sem vették, amikor a gyerek biciklijére felpattanva elhajtott mellettük.

A húsz férfira a falu határában talált rá. Az üres termőföld szélében feküdtek, sorban egymás mellett. Abban a pár órában, amíg a gyerek és az anyja a kórházban voltak, a férfiak megittak mindent és napszúrást kaptak hőségben. Egy férfi volt csak talpon, de az nem közéjük tartozott, zsákokkal takarta le a testeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.