eksztatikus találkozás:
megérinti az embert valami
vagy valaki aki tunguz
izgatott szenvedélyes és emelkedett
aki jön és szakaszokat hagy ki
az eredeti szövegből
elveszíti a függeléket
melyben forrásairól adna számot
nem ismerjük pontosan
sem az elejét sem a végét
a háromhüvelyknyi lótuszlilomnak
megépítem az igézet tornyát
az igézet igézetes ígéretét
virágot veszel
hajadat a földre borulva kiteríted
aztán a levegőben lebegsz
alakod háromszor szerepel a képmezőben
53 m magas nagy buddha leszek
keress majd fel a baniján-völgyben
sziklafülkémben
virágot tartanak
vagy hangszeren játszanak a nők
én meg nagy szögeletes talapzaton
helyezem el az istenképeket
a meditáció után magamhoz térve
mindennap legalább öt skorpiót
találtam magam körül
velem meditáltak
keletre néz a gyémántkapu
északra nyílik a gyöngykapu
ég és föld között száguld
az istenség aranykocsija
két ragyogó ló húzza
és a halottak lelkét
az elkövetkező korokba elvezeti
8 millió évig
jünnan földjében meditáltam
most is hallom halott
szívedből a gépzajt
s a szeméttelepeken eldobott szeretők
a halál és a betegség
nyilait lődözik
szikrázó csillagokkal
kivert ruhájuk éjsötét
Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?