
Farkas Arnold Levente
kézirat
jáczint játszik a lélek
a test halott a halott
test neve holttest czisz
terna mélyén harmincz
ezüst levedlett kígyóbőr
táplálkozik a holttest ned
veiből sötétség és száraz
ság pócsmegyer tizenkilencz
deczember huszonkilencz
vasárnap fül orr gége visz
szafelé nárcziszok között
vezet az önmagához ve
zető visszaút a valóság és
a valótlanság küszöbén
látszatok álruhás álruha
fáczán bal és jobb lator
bal és jobb sors bal és
jobb ha egy ember hal meg
a népért azért mondta ezt
mert nem tudta hogy pró
féta volt konczentráczió
ráczió az álom ez a va
lóság látszatától különb
pócsmegyer tizenkilencz de
czember huszonöt szerda
jézus nevéből hiányzik té
vedés illata így előkelő
eczetet túl keserűnek vagy
keservesnek találta siralmas
énnékem aztán a sír fölött
angyalfiú és angyallány talán
tévedés talán hiba nem lehet
véletlen hogy a film egyik nő
i főszereplője pócsmegyer tizen
kilencz deczember huszonnégy
kedd vessző karácsony amikor
a tökéletes kézirat egyetlen
tökéletes mondatának egyet
len tökéletes szavából egyet
len tökéletes betű kimarad
Farkas Arnold Levente verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
