hiányodban úgy rohannak
az egybefolyt évek
mint olvadó jégcsapról vagy
lelkiismeretlen homlokáról a vízhegyek
leperegnek
alágurulnak
szétesnek odalent fagyott földön esztelen
de a tiszta szívben nyomot hagynak
mint a könny
a sós veríték úgy fárad minden
előbb és utóbb hát az ember is
lesz oly kegyetlen – elhiheted
rólad
egyetlen kép
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
