Ferber Katalin: Minbo no onna (Itami Juzo)

The Gentle art of Extortion (A zsarolás mesteri kivédése), 1992

Két fergeteges vígjáték után (Tampopó, Az adóbeszedőnő) Itami elkészítette a harmadik paródiáját Japán rettegett bűnszervezetéről, a maffiáról (japánul jakuza).

A korabeli nézőket már az nevetésre ingerelte, hogy egy nő védi meg a japán üzletembereket a maffia zsarolásaitól.

Itami Juzó filmrendező e film bemutatója után: épp lábadozott a maffia támadását követő sérüléseiből.

Garantált a nevetés a film két órája alatt, annak ellenére, hogy egyetlen mozzanat sem képzelt, a jakuzák módszerei, csalásai, hazugságai mind valósak.
A film arról szól, hogy nem kell tőlük rettegni, ha ismerjük a jogszabályokat, s ha ismerjük a jakuzák logikáját.
Természetesen az, aki hosszabb ideig élt a szigetországban az tudja, hogy a szigorú törvények ellenére a maffiának ma is fontos szerepe van a társadalom működésében.
Igaz ugyan hogy rengeteg romantikus jelenet van a filmben, s az is igaz, hogy a valóságban, legalábbis a szigetország elmúlt fél évszázadában sohasem oldódtak meg békésen, ordítás és szelíd kioktatás eredményeként a jakuza által provokált konfliktusok, sem üzletemberekkel, sem pedig hétköznapi emberekkel, de ebben a filmben jó látni és követni, hogy valójában melyek a leghatékonyabb technikái a japán maffia tagjainak.
Természetesen a filmben szereplő szálloda nem létezik Japánban, ahogy nem létezik (valószínűleg ma sem) olyan női ügyvéd, aki egy szálloda teljes vezetőségét megtanítja arra, miként is kell semlegesíteni és elkergetni a hatalmas összegekkel zsaroló gengsztereket.
Ami azonban hosszú évtizedekig létezett a szigetországban, az a maffia szervezetek informális hálózata, híres egyetemeken (Harvard, Princeton) végzett tagjai, egy időben a nagyvállalatok zsarolásának maffia szakérti még folyóiratot is kiadtak különböző zsarolási technikáikról.

Minden, a maffia által elkövetett zsarolás, csalás, illegális ingatlanügylet és védelmi pénz rendszeres beszedése csak akkor végződött gyilkossággal, ha valaki tudatosan és határozottan ellenállt a maffia követelésének.
Természetesen állami megbízásaik is voltak (informáltságuk, hatékonyságuk segített ebben) mint a sztrájkok szétverése, kritikus középiskolai történelemtanár megölése, (a helyi adóbevételből finanszírozta az önkormányzat) hagyományos sportok művelését folytató szervezetek „támogatása” (fogadásokon keresztül), s a sor folytatható.
Befolyásuk, üzletágaik jövedelmezősége azonban, hála az 1992-ben hozott törvénynek, ma már eltörpül a törvény elfogadása előtti időszakhoz képest.
Számos dokumentumfilm látható korábbi és jelenlegi tevékenységükről. Ami a számomra leginkább érdekes, hogy minden dokumentumfilmben ugyanaz hangzik el tőlük: még mindig jobb és könnyebb velünk, japán bűnözőkkel bánni, mintha a külföldi bűnözők tevékenykednének Japánban.
Hic gloria, hic mundi.