Fábián István: A folyó, aki arrébment… és megint
Fábián István: akkor most mit játsszunk – az igazat, csakis a színtiszta igazat
A folyó, aki arrébbment… és megint
[1920. 06. 04.]
Fábián István
A szélben pengő füvek
lebúvó nyüvek, csimaszok
testéből fényesednek.
A szűnéssel viselős folyó,
a magával sosem-azonos:
örök húsa a megmaradásnak.
Füvek, folyók, tűnni valók:
vagytok a mindig-másnap,
vagytok a mégis-hajók:
szuvas deszkái a feltámadásnak.
Fábián István legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
