Sziwery Balázs

Sötétség

A fekete vászon haldokolása
tündöklés,
csak hold-rengeteg.
Árnyak elnémult kavarodása a
mocsárszagú kietlen éjben

Szétszórva terül el a megnyugvás-színű szétfoszlás.
Távolban a kínban született egység,
keserű lángjai feltűnnek, mint
koromtól átitatott félelem az éjszakában.

Régi ablakok üvegét zúzza szét,
és sűrű vájatokat fúr a falakba.
Majd láthatatlanná foszlik,
könnyed homállyá válik.

Minden eltűnik, remegő semmi – szétáradó üresség.
Játékos lebegés a koporsó-kemény dermedt ködben.
Mégis oly lágy a sötét, és oly édes a látszat,
a magassággá érett megnyugvásban.

2024. 11. 15.