De tényleg van ilyen, lett ilyen. Mert az jó, ha a nő későn lesz ivarérett, és hamar beleugrik a menopauzába.
Ugyanis az a jó, ha a gyerek minél tovább tanul, és a nyugdíjkorhatárt is megemelték. A nőit is. Szellemi munkát meg csak tovább lehet csinálni, mint fizikait. Tovább kell tehát a nőknek női közösségben dolgozni. És lehetőleg szellemi munkát.
Tehát kezdetben, s aztán végül is jó, ha kimarad a női csoport dominanciaharcaiból. Bár a menopauza arra volt jó, hogy a már nem termékeny anya segíthessen a lánya gyerekének, az unokának a felnevelésében, ebben a modern korban is jó. Jó, mert meg lehet húzódni, el lehet rejtőzni női munkaközösségben.
No tehát kezdetben jó, ha a kislány nem kis nő, igen, jó ha sovány, és jobb, ha szemüveges is. És fogszabályozó sem ártana. Így aztán lánytársai még csak véletlenül se néznek úgy rá, mint riválisra. Szenved a gyerek, szenved, haragszik keszeg testére, vaksi szemére, viszont biztosan nem marad ideje tanulni, nem kell társait nyugtatgatni, hogy nem veszi el tőlük a kiszemelt fiút. S ha neki magának is van kiszemeltje, az biztos a legszemrevalóbb, tehát jobb, ha elfelejti. Hát tanul, ha nem is gőzerővel, de tanul. Tanul jobb híján, és azért is, hogy megértse, miért pont őt piszkálják folyton a lányok, mert akkor még nem tanulta meg, mi az a csípésrend. Hogy mindig a gyengébbe csípnek bele a csirkék. Bár ha falun él, láthatja is, hogy a gyengék, a folyton elvertek milyen soványak lesznek a nyár végére, mikor sorra mindet levágják befagyasztásra. De legalább tanul, és szakkört választ, hogy legyen hova eljárnia, s mivel szorgalmas, egy nap azt hallja tanárától, érdemes lenne erre vagy arra a pályára mennie. Holott ő nem a matekhoz, kémiához akart érteni, hanem a pszichológiához. Hány meg hány remek szakembernő él a világban, akik bevallják titokban, hogy eredetileg pszichológiát akartak tanulni. A közgazdaságtan, a mérnökség, a könyvelés mind-mind kisiklás volt, kisiklatott életük kisiklása. Hogy valahogy a csípésrend legaljára kerültek. Mert soványak voltak, mert nővérük levetett holmiját hordták, vagy egyszerűen nem akartak a srácoknak nyalizni, mert otthon se ezt látták. Vagy éppen hogy ezt, hogy az anyjuk kiszolgálja a férjét, s hányingerük támadt lánytársaiktól, ahogy mindenáron tetszeni akartak a kiszemelt srácnak. Ahogy át- és megváltoztak ennek érdekében. S ivaréretlenül, hormonoktól nem zavartatva talán talál egy szintúgy későn érő srácot, és beszélget vele matekról, fizikáról, történelemről, és együtt nézik le, és vetik meg ezt a hormonális aki kapja, marja harcot. Szépen a háttérben, titokban maradnak és tanulnak.
De a kövérkés ivarelmaradottnak is szerencséje van. Őérte se kapdosnak a srácok. És a lányok se tekintik riválisnak. Viszont igazi céltáblája minden maró gúnynak, mert a lányok valójában félnek az elhízástól. Az elhízástól kamaszkorban, felnőtt- és öregkorban, mindenkor. S a kövér kislányban a félelmüket látják megvalósulni, esetleges önmagukat. Így a kövér kislánynak is marad ideje tanulni, két megbántottság, két hüppögés között. Pláne, ha szerető, elfogadó család veszi körül, és az se árt, ha utánanéz, hogy az ősidőkben a kövér nő volt a nyerő. Táplálékhiányos időkben főleg ő maradt meg, akár még terhesen is. És mennyiszer elcsodálkozunk az afro-amerikaiak buborék fenekén, pedig az volt a túlélés záloga. És a fehér nők középkorú hordósodását is a pokolra kívánjuk, pedig a has- és deréktáj tartalék, semmi több.
Tehát a kövérkés lányoknak is van idejük tanulni. Jó esetben nem szólnak rájuk, ha nasiznak, mert jut eszembe, ugyan volt-e már valaki, aki felmérte, mennyi cukorra, fehérjére van szükség tanulás közben. Mert hajtjuk a gyerekeinket, mint a lovakat, versenyistállókba iratjuk be őket, de fogalmunk sincs, mire van szükségük az intenzív tanuláshoz.
De a legjobb a mímelés, tényleg. Hogy jusson idő a tanulásra, de kirekesztett se legyen a lány a lánycsoportból. Mert például a szép és okos lány a legmegvetettebb, ha nem száll be a dominanciaharcba a lányok közt, a fiúkért. Hisz’ ő tényleg megtehetné, mert kapós, és ideje is lenne rá, mert már az órán ráragad minden. Úgyhogy az ilyen lánynak csoportvezetőnek kell lennie. Vagy csak úgy kell tennie. Figyelni a szimpátiaviszonyokat és azok változását, és persze közben tanulnia is kell. Főleg titokban, mert nehezen tanuló okos lány nem lenne népszerű a csoportban. A kései ivarérettség tehát segíti a lányokat a továbbtanulásban.
És ugyanúgy segít az életben a menstruáció korai elmaradása is. Sok nő harcol az öregedés ellen, pedig öregnek, öregedőnek lenni hatalmas evolúciós érték volt. A már nem szülő, menopauzás nő egyrészt védte magát az akkor még veszélyes szüléstől, másrészt be tudott segíteni az unokák felnevelésébe. A harc az öregedés ellen érthető egy főleg fiataloknak való, csúcsra járatott világban, bár a hormontapasz hatása kérdéses, ha növelni kell az adagot, és arról se tudunk semmit, hogy az elhagyásával milyen lesz, milyen gyors és milyen drasztikus az öregedés. Viszont a természetes öregedés biztosan előnyös, mert ki lehet maradni valamennyire a dominanciaharcokból. Nem véletlen, hogy az öregszik előbb rajtunk, ami látszik. Ami ruha nélkül is mindig látható. Az arcunk és a két kezünk bőre ráncosodik leghamarabb. A hajunk meg akár huszonéves korunktól elkezdhet őszülni. Miközben a fanszőr odalent évtizedekig megtartja eredeti színét.
De korán öregedni akkor is jó. Vagyis öregnek látszani, mert ki lehet maradni a dominanciaharcokból. A ráncoknak biztos helye, szerepe van. Ő az, akivel nem kell megharcolni. Nem, mert van már neki hímje, de ha nincs, mert elvesztette, akkor se akar nagyon másikat. S mivel a hímek gyorsabban öregednek, a bácsit nem is szabad bevonni a nőcsoport csetepatéiba, jobb, ha nem is tud róluk, mert elvinné az infarktus.
De öregnek lenni akkor is jó, a ráncostól már nem kell félteni a nőknek a párjukat, hogy elszereti tőlük. S a ráncosnak nincs már apró kölyke, akiért harcolnia kellene, például, hogy jobb fizetést kapjon.
Az már más kérdés, hogy állásinterjún jól kell kinézni. Nem szabad, hogy kiderüljön a negyvenesnek látszó ötvenes-hatvanasról, hogy valójában a vitaminok és táplálékkiegészítők tartják össze. No de aztán, a felvétel után jöhet a boldog szürkeség, a női mérges civódások, féltékeny, irigy furkászások kívülről szemlélgetése. Ehhez persze segítenek a hormonok is, a női hormonok csökkenésével megnő a férfi hormonok szerepe. S a nő, a ráncosodó nő egyszer csak így kiált fel magában: Ezek ezért veszekednek, hihetetlen. És érthetetlen, hogy miken akadnak ki.
És ez így lesz mindig, mert a női munkacsoportok művi csoportok. Nem rokonság szerint épülnek fel, hanem véletlenszerűen, mesterségesen. Ezért tudnak olyan kegyetlenek lenni olykor egymással a kamaszlányok az iskolában, s a felnőtt nők a munkahelyeken. Ezért jó minél később ivaréretté válni, és minél előbb búcsút mondani a menstruációnak.
Bár az is igaz, hogy a kislányok és a korai öregedők sokszor kapnak lenézést, lekezelést a többiektől. Mert őket még vagy már nem érik azok a problémák, amik a többieket. Sokszor öntik rájuk a haragjukat, tehetetlen dühüket. Elnyelnek, felszívnak minden negatív csoportindulatot. Így mindenkiről mindent tudnak.
Viszont jól tudnak hallgatni. És ismerik az embert, tudják, amit ma gondolnak, azt lehet, hogy holnap máshogy.
Juhász Zsuzsanna legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?