Ocsovai Ferenc
Részmunkaidős bogatir
Hősi tettekről mesélni egy jó borospohár mellett,
dicső múlttal hencegni, és arra döngetni a mellet,
és hergelni a másikat, mennyivel jobb volt régen,
miközben nem csinálunk semmit segítségképpen:
ez már mind nagyon ügyesen megy, mint a mese,
hogy mindig ott a sárkány, azért nem sikerült sose’
semmi vagy olykor tenni valami olyasmit, mintha,
majd magyarázni, miért nincs a bundához elég vidra.
Röpülnek az adomák, és egyre nagyobb lesz a hal:
a törpéből óriás, a banyából tündér, a vénből fiatal
lesz, amíg körbe-körbe folyton ugyanaz a nóta szól,
de ha csatába kell indulni, hősünk óvatosan elaraszol,
aztán jön a kifogás, hogy ő már nem, ő harcolt eleget
és örül, ha lemegy a boltba venni krumplit és kenyeret,
a más vitézségét viszont bátran méregeti és azt is tudja,
hogy kellene, véleményét amíg ha kell, ha nem: mondja.
Így működünk: küzdjön valaki, de biztos nem én leszek,
álljon fel valaki, de én inkább a leghátsó sorban elleszek,
mert szép dolog az önfeláldozás, de inkább, ha más teszi
és mozdítani a híres bajnok soha még a kisujját sem meri,
de ha meg is futamodik, az is diadallá nemesül át utólag,
miközben páncélja, ha volt is, merszével együtt elporlad
a harcmezőn, amikor pedig unja már a szokásos kottát:
leül inkább és szitkozódva iszik még pár korty vodkát.
Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?