Vasi Ferenc Zoltán

Jellemrajzok

Törpe a valóság, ha a kín nagy,
fájdalmától a mellkas beroskad.

Hív a föld, elég volt már lenni.
Még egy utolsó sóhaj. És: ennyi!

1.
Remek ember vagyok.
Érnek ugyan fagyok.
Ha elszomorodok,
akkor is én vagyok.

2.
Aljas vagyok, számkivetett,
földhöz nyomnak a fellegek.
Nem is vágyok szabadságra,
aki rendes, annak jár csak.

3.
Sérült lélek egyre eped –
égboltozat is megreped.
Onnan suttog túlvilágnak:
(Inkább tenném, minthogy várjam!)

4.
Ördögh-barát, idefigyelj!
Isten fintora az ember.
Férfi-nő mit egybe rendez
sohasem lesz tökéletes.

5.
Róka kerget, macska fut.
A vándor is hazajut.
Kincset hozott, önmagát.
Összeszalad a világ.