Hogy mi azért mégsem, barátaim

Szente B. Levente

barátaim mi
nem szeretjük fényezni önmagunk
tisztaságunkról gyermeki ártatlanságunk
nemes vakolattal burkolt munkánkról
oszlopos barátságokról
mítoszok és legendág keringenek
szépen sorban rendre a legjobb helyeken
vigyázva persze hogy túlzásba ne essünk
itt-ott mindig rövidebbek vagyunk
de nem vagyunk jancsik és juliskák se
mily rettenetes a félelem ha
végül semmik leszünk sehol végén
s nekünk Dante-pokla sem lesz elég

engem példának okáért eléggé foglalkoztat
ugyan mit mondunk egymásnak
ama feltámadás után
hát a másikunk
Istenem
mekkora terhet kell elbírjunk –
addig amig hisszük nem hisszük
de ha bekövetkezne –

mi azért mégsem
barátaim