Cipőd sarát behoztad száradni.
Esőből az első korábban érkezett,
de azt még senki sem tapasztalhatta
meg. Ingoványos talajon velőt

rázó csöppekhez hiányzott a gerinc.
Gőzölgött a föld savanyú kérge,
akár a cipőd a kályha előtt.
A tűzre vetett fahasáb szikrázó

darabokat dobált a platni felé.
Nézted a nyitott ajtón átbukó
zsarátnokot, ahogyan tapogat

feléd a parketta anyagán át.
Az egykori ősmasszívumból sem
hiányzott semmi, mint cipődből a lét.