Csikai Gábor: Reményül, világul

Csikai Gábor

Reményül, világul

Bella István emlékére

ha szívem sziklává keményül,
szól hozzám valaki reményül,
tud még így akárki beszélni,
s megsúgni nekem, hogy e szél mi?

vannak még ilyenek, vagy azt is,
ami már engem megfagyaszt is,
tavaszi szél vitte el innen,
jó volna remélni, de hinnem

mégiscsak könnyebb, mint a zajban,
ahol már örökkön tavaly van,
soromat lassanként kivárni

s lehet a bánatom határnyi,
szűk terem végül is kitárul,
hogyha megtanulok világul