Kovács Jolánka: Esteledik

Kovács Jolánka

ESTELEDIK

ezt hogy gondolja még önnek áll feljebb
hölgyem örüljön hogy a hordágyon fekhet
na és ha három órája hát aludjon egyet majd
jön az a mentő nem érti hogyhogy nem érti
már harmadszor mondom négy mentőautó
üzemel a körzetben huszonkét falura plusz ez a
kibaszott város itt meg bekrakkolt a klíma
mit nem adnék ha cserélhetnék önnel fejemet
az álom kilenc puha polipcsápja ötpercenként
fogja satuba ott a salter mögött de nem azért
bújtam most elő hanem mert egy óra után itt
már mindenki vak és süket hiába kiabálom
a neveket már hallani se hallanak rendesen ha
azt mondom milan nedić odabiceg hozzám ivan
belić persze nem csoda itt vágni lehet a bűzt akár
a füstöt de nehogy azt higgye hogy nekem fenékig
tejföl épp elég héttől fél háromig bámulnom ezt a
harminckét begipszelt lábú ipsét szakad róluk
a verejték egyik banya görnyedten botorkál
az üvegablak előtt amannak púp a hátán az
a felkötött karú alig áll a lábán annak ott a tolószékben
félrebillent a feje emez a mankóval már halálsápadt
szeme alja fekete hogy nincs elég szék hát nincs
ki tehet róla én biztosan nem de most valahogy
meg kell őket tizedelnem hát beszólítok közülük
egyszerre legalább hetet álldogáljanak csak
a folyosón még egy órát ott majd erőre kapnak
mert azt hiszik előbb sorra jutnak nagy úr a remény
hát ön is reménykedjék még ma hazakerül képzelje
csak el mi lenne ha ott üldögélne a salteron belül
én meg a hordágyon elterülve szunyálnék szépen
nyújtott lábakkal húsz évvel ezelőtt ha nem tudná
a strandszépe a muzslai homokoson én voltam

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten