Kovács Jolánka: Krémes

Kovács Jolánka

KRÉMES

a kis fehér asztalka fölé hajolva percekig nézte
a süteményt akár egy kisgyermek a két aranysárga
rezgő krémréteget s köztük a bíborpiros csíkot
a pikáns málnalekvár leheletnyi ám igen fontos
jelenlétét ebben a káprázatban a porcukor hívogató
havas fehérségét a krémes szépségének teljes
tudatában ült a tányérkán s a kopott kabátos
férfi elmosolyodott még nem nyúlt a villához
hagyta hogy a mosoly elárassza arcát majd esetlen
mozdulattal vetett keresztet egyszer kétszer
háromszor négyszer s az első gyönyörűséges falatot
ünnepélyesen a szájához emelte elkomolyodott
lenyelte és úgy nézett a krémesre akár egy megható
szép versre mely lelkébe hatolt majd szinte már
révületben ismét keresztet vetett kétszer még
ujjai kabátjának majdnem a vállait érintették
s ekkor mintha megtört volna a varázs boldogan
enni kezdte és ette ette ette mint valami égből
hullott édes csodát mohón s közben le nem vette
róla a szemét morzsa hullott az ölébe gondosan
felcsipegette imígyen ügyelve a teljességre s
mikor a tányér már üresen állt felemelte tekintetét
hosszan merengett mint aki egy meghitt ünnepi
szertartáson esett át s mélyen belegondol ezután
valóban másképp kell majd élnie az életét fejét
ingatta bólogatott majd mély lelki nyugalommal
helyezte álla alá jobb kezét senkire nem nézett
s őt se nézte senki a cukrászda zsongott a lármát
nevetésfoszlányok köhécselések színesítették
az egyik fiatal pincérnő figyelt fel rá csak meg is
lökte a másikat te nézd már azt az ipsét ott
szerintem vagy részeg vagy bolond mit bólogat
és ugyan kinek remélem gyorsan elmegy nekem
itt ne csináljon cirkuszt na még az kéne majd
figyelem szólok a főnöknek ha minden kötél szakad

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten: