Megdermedt. Tudod, mikor épp a templom mellett, Együtt várunk a zöldre és te sietsz,

Kínzón farag, és maszlagot csöpögtet,

Iniciálékkal felesel a mondatvégi pont.

Büszkén, túl magasra nőnek a füvek, a pázsit üde zöldje hajlong

Mikor egyedül, dermedten nézem a pajkosnak ígért eget

Köddel érkezett, mert a vihar mögött nyargalt

Felesleges szókkal kértem. Vittem telt testemen, s míg öntözni akartam magammal, erőm elfogyott.

Bőrt húzok és elindulok. Lassan, megfontoltan, majd egyre feszültebben lépek.

A dísztelen falakról tompán vetül a fény, és kiszáradt kórók feszülnek a szélnek.