Tarts ki, mondta a pók, / és tovább szőtte a hálót.
Ömlik. Nem tudni, meddig. Zúdul, árad, kabátja már rég elázott
Eleredt az eső. Könnyű dolga volt a felhőben rejlő súlynak.
Lazán csavarsz rajta egyet, és lesed, hogy világít.
Farigcsál az idő, hol innen-onnan harap
Mondjuk azt, hogy másról szól. Mi ártatlan-fehérek vagyunk.
A digitális kijelzőt néztem. Milyen lassú.
Száraz a föld, porzik lent, és az apró, felszínközeli magvak fáradtan alszanak.
