VERS

Tóth Gabriella (Toga): Aszály

Száraz a föld, porzik lent,
és az apró, felszínközeli magvak
fáradtan alszanak.
Könnyű légből fellegek,
pár csepp eső, s élednek
a fél-felejtett emberek.
Alig nyárban, télben,
mikor részeg fényben
haldoklik a zöld,
s a pára kizárva,
míg szukkulensként,
túlélőn, embriónyi gömbben
kortynyi vízcsepp éleszt.
Aszalt testű bohócokra sikolt az éj.
Nem száradsz ki, ne félj!
Két hétnyi aszályt
régi szabály szerint, kibírsz!
Cserépben állod a telet,
de lásd, beléd feledkezett,
s torzul benned a nyár is.

Toga
2022.04.28.