Aranyi László: Varangyos úr, a hírhedt bonapartista
Aranyi László: Varangyos úr, a hírhedt bonapartista
Juhász Zsuzsanna: Háromlábú kutya
Azért valamit csinálni kéne, mert olyanok leszünk, mint ez. Ez a némber, aki lop, csal, hazudik, kígyót, békát mond mindenkire.
Ocsovai Ferenc: Rút kis falunk (II.)
Annyi előnye származott legalább az elköltözésből, hogy megpróbálta magát túltenni azon, hogy szüntelenül cukkolták nevével, és gyerekként még a tanároktól is el kellett viselnie, hogy a Zabla névből „véletlenül” Babla, Bamba, vagy Mafla lett, vagy éppen Nyihaha, amikora azzal készítették ki…
Ocsovai Ferenc: Rút kis falunk (I.)
Hihetetlen és teljességgel megmagyarázhatatlan élmény volt. Mintha az ember átlépne egyik valóságból, dimenzióból vagy életből a másikba. Innen nézve általában olyan volt Csabának, mintha sohasem létezett volna az a másik létállapot, amelyben ideje nagy részében úszott; onnan nézve, saját magának berendezett…
Juhász Zsuzsanna: Evakuálás
Pedig még a múltkor is. Egy hete még olyan szépen klappolt minden, de tényleg. És olyan megható is volt, ahogy mesélted, hogy mindent, de mindent az utolsó szögig a gyerek nevére irattatok.
Handó Péter: Esernyő nélkül
(Két férfi áll az étterem bejáratában, arccal a járda felé. Az egyik leszegett fején kalap. Arcát árnyék fedi. A másik hajadonfőn. Ő szólal meg elsőként.)
Torma István: Drága királyunk
Parasztnak született, kikaparta magának a hatalmat, a kiemelkedést. A küzdés, az ellenfél léte, a győzelem éltette. Nem ismert mást, csak elsőséget. Ha nem sikerült, bármiben is, akkor átírták a számokat, új tényeket gyártottak, újraírták a krónikákat. A végén már ő, mi…
