Bartha György: Újévvárás

ott a sziklákon túl
prüszköl a tenger
ritmikusan mint
a lélegzetvétel

beleszagolt a sós levegőbe
látta együtt a holdat és napot
kiterítette a még nedves
fáradt hálót
újracsomózni kell
valamikor
a bárka nyikorogva loccsant
csókot váltott
a hullámokkal
biztonságban ringott
akár a kedves fara
belépett a házba
magára csukta az ajtót
akár a sóhajt