Öleld, hogy feledjen, csókold, hogy szeressen, míg a Tiéd.
Ki tudja, talán, szerelme teszi égivé, viszi, rabolja tőlünk a nyugalom
az árnyak országába.
Viharos éjszakákon újra látni véled, mikor a villám hangos zörejével csak neked ragyog.
Ő lesz a villanás, napsugarat látsz játszani dús, szőke haján, ha a harmat ragyog szeme
kék egén.