Márkus László: jégkockába zárom

vidámságom
ne terelje jövőm
kései napfény csillan
a csorba grádics
kovácsoltvas korlátján
míves mintát vet
a hófehér kiskutyára
ki jódolgában
ugatni is rest
kedvem iszalagként kapaszkodna
egyre magasabbra
miként a nap lépeget
november kopott gúnyájú egén
így hát jégkockám
a magyalbokor aljába vetem
valami haszna legyen legalább
remélve
vigalmam örökzölddé nemesül

Márkus László verse legutóbb a Szöveten: