vidámságom ne terelje jövőm kései napfény csillan a csorba grádics kovácsoltvas korlátján míves mintát vet a hófehér kiskutyára ki jódolgában ugatni is rest kedvem iszalagként kapaszkodna egyre magasabbra miként a nap lépeget november kopott gúnyájú egén így hát jégkockám a magyalbokor aljába vetem valami haszna legyen legalább remélve vigalmam örökzölddé nemesül
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?