Kiss Tamás alkotása (Részlet)

Zubbonyára csüngenek a stráfok.
Nagyember egészen kicsiben,
Szavaiban mások a pornográfok,
Pedig emancipált szexrabszolga
Léte, mindennapos szisztéma.

Traktorkeréknehéz a gondolat.
Szegényke nyakán nehéz a teher,
Mégis könnyen szöget üt a fejében,
Ellensége kezében, a szögbelövő.
Ügyesen. Gondolkozás nélkül.

Semmilyenségrekellőket űz,
Kitárt karok közé a keblében
Ágaskodó kígyó. Neki így jó.
Sírós maszkok mögé rejtőzik benne,
Érzéseiből a gúnyos mosoly lángja.

Hőő! Csika tee! Hóó, ha hóó!
Hahó! Meg ne bomolj szegény
Pára! Üssél rá a..! Valahára,
Megérkező- vérre szomjazó, éhező
Kérkedők hadára. Na, végre, valahára!

Kibújik a bőréből. Pőréből vedlik át.
Ruhába bújva. Valódi az álca.
Riheg-röhög műanyagtükrébe,
Okosabb a telefon a keze végén.
WC-n nyomja túl a szelfijét. Az igét.

Jól látszik. Kilátszik a válla,
Itt-ott, tán a feneke villan fel.
Imitt-amott tenyérnyi rongyok
Takarják. Vakarják. Hiába tagadják.
Ez van. Oszt, jó nagyot kívánok!

Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:

Varjú Zoltán: A gyüttment