Varjú Zoltán: Lombtalan
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
(Berzsenyi Dániel)
A sárguló lombok alatt zöld levél
Fakul, madárka készül a messzibe,
Ösztönvágyak hajtják a tengeren
Túlra. Pipacs sem piroslik, már
Nem nyílik az esti félhomályban,
És illatát se fújja nyári szél, nem
Érezni miként lengi be az alkonyat
Után a tájat, lila fürtjeivel az estike.
Október elejét tapossák az apró
Lábak, óvatos neszekkel térnek
Nyugovóra, amíg álmos fák alatt
A nedves avarra, tejfölköd szitál.
Gyümölcsöt neveltek a Hórák,
Virágfakadástól az érlelésig
Teltek a hosszú hónapok, hetek,
Hajnalból az alkonyatba érkező,
Lassú percekkel pergő órák. Most,
Karpó szüretel velünk kecsesen,
Ringó, üde bájjal. Míg hajladozunk
A földig hajolva, addig minket
Ünnepel a nővéreivel, vidám
Napsugárral, szélkeringő tánccal.
Szőlőszem hasad ketté a tőkén,
Árván csüngenek alá a fürtök, itt-ott
Elhagyottan. Lekvárt nyögve súly
Alatt, a katlanok felett fortyognak
Az üstök, pálinka csepeg le
Páratlan párlatokba. Az újborra
Vágyakozva, édes, mustnak valót
Taposnak a lábak, prések szorítják
Ki magukból a vörös tintacseppjeik.
Így készül a mában, a holnapi,
Szép csodáknak, a rég meghalt
Istenek tolla által megírt, emberi
Terveink. Dionüszosz rubint italát
Méri meg Themisz, az igazság
Mérlegén mérlegelve, a borban
Keresve az elmélyült igazságokat.
Közben elengedem a színes tájat,
Utolsó levelét a lombtalan ágnak,
Hagyom aláhullani lágyan… a képzeletem.
Varjú Zoltán verse legutóbb a Szöveten:
