Döntésidő. Már csak néhány nap és
bejéghártyásodnak a part menti tócsák.
Valósághű kutyával játszó kislányszobor áll
a kutyával játszó valósághű kislányok közt a játszótéren.
Örülök, hogy leszoktattak, most rágyújtanék,
tudom, tudom, tábla mutatja, tilos itt az is.
Nézem lábamon a kényelmesre vásott cipőt,
mozgatom benne bujkáló lábujjaimat, de
már búcsúzón a kényelmetlen padon, válófélben.
Látod? Elég, ha az egyik elválik, drágám,
gondolom, azzal az egész párnak vége.
Viselhetetlen. Rád meddig számíthatok?
Mert, nézd csak, most még hagyján, de mi vár,
ha jön a tél, ha jön a hó, csak néhány nap még,
és bejéghártyásodnak a part menti tócsák,
s majd kényes paripaként ficánkolódik bennünk
a mindig változó kedvű, elárvult valóság?

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

Köves István: Egy nagy hűtőmágnes ez az egész