Rigó Tibor: [Remélem…]

Remélem megérem
hogy kitisztult bölcs elmével
emlékezzek majd
vissza a múltra
mert most még minden csak kavarog bennem
és egy kép sem tiszta
amit a múlt kerekes kútjából merít
mire a felszínre ér
kifolyik mert
lyukas rozsda marta már
a kávára kötött kanna
hiába merítem félek leszakad egészen
a láncán is mély sebeket ütött a rozsda
félek elvész egészen
bezuhan a múltba
mert most is csak
havas út van előttem
meg szánkók
vidáman szaladó piros arcú gyerekek
én állok szomorúan
az ablakból nézem
hiába intek én
vissza nem intenek
sok ismerős
mégis mennyi idegen
kisgyerek játszik ott kinn a hóban
itt benn vaskályha
fűt
meleget áraszt
én mégis csak fázom
hideg van
kis szívem lázas
súgom de magamnak
csupán
hisz úgysem hallaná más
nem hallatszik ki
a ház
vastag falán
pedig mennyi kisgyerek és mennyi szán
lehetne tisztább a kép
láthatnám talán
ahogy valaki lép
és kezét felém nyújtja
gyere játssz te is
tanulj meg mosolyogni újra
de zavart a kép
és mind aki lép
kezét felém nyújtja
elveszik valahol
oda fut ahol van mosoly
csalás és sok hamisan megnyerhető játék
remélem megérem egyszer
hogy tisztul a kép
mosolygok ismét
mint bolondos gyermek
bár deres megőszült fejjel
de várom még
hogy tisztul majd a kép és aki lép
az hozzám is elér.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: