Holczer Dávid: Ne ők
ne ők döntsék el, hogy
mi lehet művészet.
ideszületünk, lángképű
parázna angyalok
és káromkodnak és
megtagadják tőlünk a vallásukat,
megtagadják tőlünk a pénzüket,
megtagadják tőlünk a figyelmüket.
már nem is figyelnek úgy,
mint a szentjeik idejében,
nem is jelent nekik semmit ez a szó,
minden szavunkat elkoptatták.
mocskos tolvajok,
kicsavarták a kerub kezéből
egyetlen fegyverét és
„mostantól kussolsz,
nem vagy lángképű angyal,
csak parázna és eretnek.”
ne ők döntsék el, hogy
mi lehet művészet.
mi lesz a következő, amit
eloroznak tőlünk?
elveszik a színeket is?
megtagadják a hangokat?
mi így is hallgatunk
és örülünk, ha húsz ember olvas
és a húszból tíz megért.
gondolhatsz bármit, de a gondolat
közöttük nem ér semmit, mert
„örülünk, hogy eszedbe jutnak dolgok
és hogy habzó szájjal ordibálsz
elvekről meg eszmékről vagy mifenékről,
de járd ki az iskolát, menj el dolgozni
és legyél hasznos tagja a társadalomnak.”
egy széthúzó-széthulló társadalomnak.
rendszerekbe gyömöszölnek minket,
tömik a fejünket erkölccsel
és morállal, miközben lefognak és
megmotoznak, mint a bűnözőket.
a zsebünkből kihúzzák – „érték”
és mint egy papírgalacsint,
szemétre hajítják.
ne ők döntsék el, hogy
mi lehet művészet.
rendőrök verik a lángképű,
parázna angyalokat,
nem értik, hogy a művészet
szabadság
és hogy a szabadság művészet.
Holczer Dávid verse legutóbb a Szöveten:
