VERS

Holczer Dávid: Ne ők

ne ők döntsék el, hogy
mi lehet művészet.

ideszületünk, lángképű
parázna angyalok

és káromkodnak és
megtagadják tőlünk a vallásukat,

megtagadják tőlünk a pénzüket,
megtagadják tőlünk a figyelmüket.

már nem is figyelnek úgy,
mint a szentjeik idejében,

nem is jelent nekik semmit ez a szó,
minden szavunkat elkoptatták.

mocskos tolvajok,
kicsavarták a kerub kezéből

egyetlen fegyverét és
„mostantól kussolsz,

nem vagy lángképű angyal,
csak parázna és eretnek.”

ne ők döntsék el, hogy
mi lehet művészet.

mi lesz a következő, amit
eloroznak tőlünk?

elveszik a színeket is?
megtagadják a hangokat?

mi így is hallgatunk
és örülünk, ha húsz ember olvas

és a húszból tíz megért.
gondolhatsz bármit, de a gondolat

közöttük nem ér semmit, mert
„örülünk, hogy eszedbe jutnak dolgok

és hogy habzó szájjal ordibálsz
elvekről meg eszmékről vagy mifenékről,

de járd ki az iskolát, menj el dolgozni
és legyél hasznos tagja a társadalomnak.”

egy széthúzó-széthulló társadalomnak.
rendszerekbe gyömöszölnek minket,

tömik a fejünket erkölccsel
és morállal, miközben lefognak és

megmotoznak, mint a bűnözőket.
a zsebünkből kihúzzák – „érték”

és mint egy papírgalacsint,
szemétre hajítják.

ne ők döntsék el, hogy
mi lehet művészet.

rendőrök verik a lángképű,
parázna angyalokat,

nem értik, hogy a művészet
szabadság

és hogy a szabadság művészet.

Holczer Dávid verse legutóbb a Szöveten: