Farkas Arnold Levente: való

cifra, pócsmegyer, hu-
szonegy december hét,
kedd, nem veszti el senki
a fejét ebben a táncban,
jég, oltáraikat felborzolja
a szél, ujjain megváltozott
jelentést egyensúlyoz a csönd,
magányodban hagylak egyedül,
ruháikat meztelenségre
cserélik az évszakok

csiga, pócsmegyer, huszonegy
december nyolc, szerda,
hátán hordja a házát, mint
teremtetlen teremtő a te-
remtést, persze nem erről
van szó a levelek nedves al-
ján, tévedhetetlen évszakba
költözik a remény, minden
bizonytalanság bizonytalan,
halott madarak csőre
felsebzi a némaságot

csoda, pócsmegyer,
huszonegy december
kilenc, csütörtök,
megelégszem azzal,
hogy erről a léte-
zésről egyedül én
tudok, elmesélem
a halhatatlanság
történetét, igen, itt,
ennél a vesszőnél
megváltoztatom,
nem az utat, lép-
teim ritmusát

dorbéz, pócsmegyer,
huszonegy december
kilenc, péntek, elő-
fordul, hogy az em-
ber elvéti, rosszul
emlékszik a pillanat
nevére, meztelen hall-
gatásba öltözik a csönd,
tékpzló fiú vagyok,
te pedig lány, tékozolt

idő, pócsmegyer, huszonegy de-
cember huszonhét, hétfő, számom-
ra nem létezik, általam te-
remtette az örökkévaló,
minden látszat az én szűztől
való születésemmel kezdődik,
néma kertben a valóság é-
nekel, bokor tövén forrás fa-
kad, angyalok ujjai között
peregnek idegen mondatok

dörömb, szigetmonostor,
huszonegy december tíz,
péntek, halvány csodaszép
elhatározásomat
megváltoztatom, halvány
megváltoztatásomat
újra elhatározom,
szabályokba mossa tenyerét
a név, törvény veri fel
a barázdabillegetőt

Farkas Arnold Levente verse legutóbb a Szöveten: