Csikai Gábor: Hadiállapot

felsorakozott seregem
túl az időkön tereken
valahol túl a kozmoszon
a békét talán elhozom
ide hol olyan sose volt
hisz engem mindig letarolt
a csend az áldott rettenet
mely úgy használta lelkemet
mint friss ébredő táptalajt
ami rajtam is átszalajt
mindent ami csak erre tér
ha hittem is egyszer lenne tél
a ködbe dermedt ősz után
a fagy itt mégse győz talán
és nem lep el a hólepel
hiszen mindig csak menni kell
akkor is ha megjöhetnék
hisz nem vagyok oly öreg még
mint mögöttem e hadsereg
mely egyelőre szendereg
még odébb van a kard ki kard
még nem kevernek vad vihart
de szívükben ott az erő
az az tűzorkánt leverő
én hiszek bennük hidd csak el
s ha jön a fagy a hólepel
legyőzzük azt is más esély
nincsen hisz lassan vár az éj
csak az álom nem jön vele
mert nincsen neki senkije
nincs aki óvná védené
fénye régen az édené
sötétje meg még az enyém
itt a csatatér közepén
állunk mint aki nyerhet is
s ha minket a víz felvet is
akkor is élünk mert örök
az ami bennünk feldörög
az egekig a mennyekig
ha titkainkat elnyelik
a könnyes ázott mocsarak
talán egy árva fadarab
mindörökre itt lebeg
a végső hallgatás felett
hogyha itt halt hát itt is él
engem meg oda elkísér
hol hangom többé nem remeg
a felsorakozott sereg