Kabdebon János: Mit szeretnék?

Üzenetet hagyni. Arról milyen volt a világ, amelyben éltem. Apró morzsákat szórni és hegyeket dobni a jövő nemzedéknek. Üzenni azt, hogy csodálatosak és teljesek vagyunk így, ahogyan megszülettünk és meghalunk. Mit szeretnék? Énekelni minden madár torkában, egyetlen esőcseppnek lenni a viharfelhőben. Csodálkozó pillantás, felismerés a monitor tükrében. Megmutatni, hogy egyetlenek vagyunk. Magányosak, szeretetre éhesek, és szeretve is örökké éhesek. Üzenni azt, hogy képzeld el, és gyönyörködj benne. Ezt csak itt és most teheted a teremtésben! Szeretnék úgy üzenni, hogy eszköze lehessek olyan szavaknak, amik elérnek egy másik szívig. Mert mi kell, hogy elérjen az üzenet? Hang, betű, öt ujj, lélek és egy másik lélek? Mindehhez a közeg, ami megmutatja mindezt. Minden közeg, mely a formának helyet ad, fontos. Legyen nemességre buzdító, inspiráló, ösztönző és békétlen egyszerre. Forrjon, mint egy katlan, üvöltsön, fájjon és szeressen. Közeg nélkül nem megy. Legyen.