Balaton László: Mit szeretnék?

A kérdés egyszerűnek tűnik, és a rá adott válasz egyértelműnek. A naiv, romantikus reflexió erre a kérdésre, csak az lehet, hogy írni. Bővebben: sokat írni. Az ideális állapot az lenne számomra, ha kiszakadnánk családostul a városi létből, végre beköltöznénk a lassan épülő kis hegyi házikónkba, és ott megteremteném az írói lét tökéletes környezetét.

Hajnalban kelnék, kávé és egy tömet pipa, egy nagy séta a kutyával, könnyű reggeli, majd egész délelőtt munka. Az íróasztalom a kertre, a gyümölcsfákra nézne, körülöttem faltól falig könyvespolc, előttem papír, íróeszközök, laptop. Naponta 4-5 oldalt haladnék a regényemmel, de születne azért néhány novella, vers és esszé is. Mivel ez egy ideális világ képe, a kisebb szövegekért kapott honoráriumból egy szép összeg folyna be havonta.

Ebéd után szieszta következne, majd újabb séta a kutyával, kis kerti munka, de még arra is maradna időm, hogy könnyű vacsorával várjam a családot. Ebbe az elképzelt írói mennyországba még az is beleférne, hogy egyszerre négy-öt könyvet olvassak, hogy átnézzem a napi sajtót, hogy héberül, ógörögül és latinul tanuljak, sőt, esténként a feleségemmel Tarkovszkij-, Kuroszava-, esetleg Tar Béla-filmeket néznénk, ha ehhez nem lenne kedvünk, akkor csak bámulnánk a tetőteraszról a csillagos eget, miközben a háttérben Händel Messiása szólna.

És felébredtem… Nézzük a valóságot. Egyelőre nem szakadunk ki a panellétből, továbbra is dolgozunk, bár ez nem tragikus, mert szeretem a civil foglalkozásomat. A hajnalban kelés stimmel, a kutya és a pipa is. Ha reggel, munka előtt még van egy kis időm, akkor olvasok, egy keveset írok, lehetőség szerint tanulok is, végzős vagyok a Brenner János Hittudományi Főiskolán.

Ha a munkám engedi, akkor napközben is folytatom a megkezdett szövegeket, az örökké íródó regényt, és a talonban tartott vers- és novellaötleteket is igyekszem realizálni. A kész alkotásokat kedves irodalmi közegeimnek tartogatom, a Deák-kertnek, a Helikonnak, a Szövetnek, esetleg a Pannon Tükörnek. Ez a néhány lap befogadott, és úgy érzem elismeri az írói munkámat, ezért ők elsőbbséget élveznek. Hálás vagyok a felsorolt irodalmi folyóiratok szerkesztőinek. Gyerekköteteket is írok rendszeresen, a Zala Múltja Hagyományőrző Egyesülettel jövőre is szeretnénk egy újabb kiadványt bemutatni. Az álom és a valóság között nagy a különbség, de én alapvetően elégedett vagyok mind az írói, mind a civil egzisztenciámmal.

Balaton László legutóbb a Szöveten: