Köves István: Összefutottunk*

Nem rossz hely ez, mindenki ismer mindenkit,
legalább a gúnynevét, meg, hogy mit tud okosba,
kérés nélkül teszik eléd a korsót a lányok,
elég, hogy intsz két ujjal, ha betéttel kéred,
többnyire rum, ritkábban vodka jár bele.
Véletlen-váratlan volt, bár egy ideje
már készültem az alkalomra, hogyan, ha belép,
fényképen láttam eleget mosolyogni így-úgy,
most végre összeismerkedtünk itt, lekezeltünk,
aztán egyszerre mondtuk, akkor egy sört, ugye.

Eleinte feszengtünk, mert mégiscsak
szokatlan volt, meg hogy épp most, ünnep előtt,
nem volt meglepett, dehogy, vagy mérges ő se,
emlékezett rám valahonnan, mondta nevetve,
megbeszéltük, hogy erről egyikünk sem tehet,
végül is jobb ez így, most már semmi sumák,
nem gondoltuk volna, hogy velünk is megesik,
tisztára, mint a hülye tévésorozatokban,
megittunk még egy sört, aztán elindultunk,
egy irányba, hazafelé, én meg a szeretőm férje.

* Mit szeretnék?
Szerepelni az első Szövet antológiában (e-könyv?), melynek kísérő tanulmányában a kötetet szerkesztő, Bence Erika méltatva idézi egyik verssoromat …
Addig is egy vers a mellékletben.
K. I.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: