VERS

Tóth Olivér: Emberszåm

Egy szĂł nĂ©lkĂŒl hagyott cserbenhagyĂĄs perĂ©be fogtak
Vådlott vagy és önmagad elítélt zokogók szerelmese
Döntésképtelen törvényszékek közé esett egyenesek
Deformålt gerincei az egyenességnek nincs többé itt

PerforĂĄlt anyamĂ©hekbe tĂșrt fekete vakondokoknak
MĂĄsĂĄt zĂșztĂĄk feketĂ©n csivitelƑ madĂĄrfĂĄtylai az Ă©gen
Utånad földek folyók låvåk indultak de mind elestek
Szemed magmåiból merített viaszod lopkodjåk esték

Hajnalra kiforgatott kalapodba fészket rakó fåjåsokra
Ellenszered imåban kelt håla dagasztott ökleid kalåcsa
Vållad és bokåd duzzanataira szaladt pudlikutyåidnak
Zölden csaholó futåsåban csontodról gyalult énekem

Bokrod kerted naplementéd hajlongó fejed brokåtja
Íveiden legelƑ koldus kirĂĄly az Istenem Ă©ltet tĂ©gedet
Tavasz van zsĂ­rmirĂ­gyeidben sejtjeidben Ă­m tudomĂĄs
Nem vett nevére még ma percnyi mérgezett szeretet

AbbĂłl amit megismertĂ©l fedeleit magadra gyĂșjtottad
AbbĂłl akik megismertek fedelei magukra gyĂșjtottak
A csend fojtogatĂł csokraival hiĂĄba udvarlĂł vƑlegĂ©ny
FĂŒstöt eregetƑ zsebkendƑidbƑl kirĂĄzott kezdƑbetƱid

Fehér neonfalak delíriumai nyelik mint a csövesbort
Fekete eljegyzési gyƱrƱid åbécéjén åldozatok måra
Az elcsuklĂĄs pantomimjainak szĂŒrkepalĂĄstban vĂĄrva
Állnak felékesített nyelvei az öngyilkossåg aranyåra

Templomot bordĂ©lyt Ă©pĂ­tƑ lĂ©legzet kocsmarokonsĂĄga
Felismerhetetlen képpel avat szentté lehetnél te fény
De sajĂĄt szimbiĂłzisaik önmagadon tĂșlra ĂĄlmodĂł lĂĄrvĂĄk
JelenlĂ©teid tĂ©rdre kĂ©nyszerĂ­tƑ eszmĂ©k katatĂłn ĂĄmenjei

HiĂĄba fĂ©ltem sebzett bƑröd pirossĂĄgĂĄt alvadt vĂ©rem szƱz
Az Ă©lettƑl s a neked követelt halĂĄltĂłl Ă©ledƑ mindensĂ©gen
SmaragdsötĂ©ten terĂŒlt erdƑk lĂĄngolnak ĂĄgyĂ©kod közĂ©n
EutanĂĄziĂĄban fogant rĂ©vĂŒletet rostĂĄl a fohĂĄsz keresztjein

Egy hangĂ©lkĂŒl hagyott cserbenhagyĂĄs perĂ©be foglak most
Vådlott vagyok önmagamnak elítélt zokogó szerelmese
Törvényszékem képtelen döntések közé esett egyenese
Deformålt gerincem az egyenességnek nincs többé ott

A teremtĂ©s utolsĂł cigĂĄny vĂ©rtanĂși toromra gyĂŒmölcsöt
PĂĄrjainkbĂłl erjesztenek hĂșsuk Ă©gƑ kopja tĂ©pett ha rongy
Zåszlóvå malasztalt fellebbezés lågertåborok körmenete
MinistrĂĄns ördög patĂĄjĂĄn szĂ­vem pĂĄrlat ezĂŒst ködkelepce

Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail cĂ­met nem tesszĂŒk közzĂ©. A kötelezƑ mezƑket * karakterrel jelöltĂŒk

Ez az oldal az Akismet szolgåltatåst hasznålja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzåszólås adatainak feldolgozåsåt .