TÁRCA

Turóczi Ildikó: Szamárháton, ágyastól (Levelek a táborból, 3. rész)

A vidéken alig egy hete jelent meg a kolera, és a betegek száma ijesztően szaporodott. A járvány érintette a szomszédos települések törzseit és az erre vándorló nomádnépeket is. A tábornak rövid idő alatt híre ment. Félig alélt betegeket, gyerekeket és felnőtteket hoztak szamár hátára erősített fémvázas, vastag műanyagszálból font ágyakon, távolról érkező alakok vánszorogtak a mindent elnyelő latyakban. A prognózis jórészt a hasmenés és hányás okozta kiszáradás mértékétől és szövődményeitől függött. Egyre-másra érkeztek a betegek. A száraz évszak fegyveres konfliktusait esős évszakban a kolera és egyéb trópusi bajok váltották fel. A fémvázas, vastag műanyagszálból font ágyakat leemelték, a rögtönzött sátrakba vitték, vödröt toltak alájuk.

Franciska az eszméletlen beteg pulzusát kereste; három liter Ringer, egy liter gyorsan, a többi negyvenes cseppszámmal, mondta a mellette álló nővérnek. A nővér ránézett a rögtönzött kórlapra és bólintott; az orvos nyelvét nem értette, viszont a kulcsszavakat és a számokat megjegyezte.
Alszik, szólalt meg a kolléga mosolyogva. Franciska fáradtan nézett rá: nem alszik, eszméletlen. Arasid tovább mosolygott, mélyen alszik, ismételte, majd a lány lába mellé köpött. Mestertalálat, a cipőmtől épp egy centire, és mindig ugyanoda, gondolta Franciska, összegyűjt, formáz, foga között kisercint, kint vagy bent, bárhol és bármikor. Itt így szokás és pont.
Franciska a beteg mellett maradt, még húsz köbcenti ötven százalékos glükóz, szólt a nővérnek, aki önkéntesként dolgozott az alig egy hete beindított koleratáborban. A harmadik ágyas betegre mutatott, a tele vödörre, a beteg kiszáradt bőrére, távolba vesző, merev tekintetére, a mellette fekvő néhány hetes újszülöttre. Két nappal ezelőtt érkeztek, hárman. A kétévest tegnap temették. Megy tovább a Ringer, folyamatosan, lassú cseppszámmal, és adj neki egy gramm ceftriaxont, az újszülöttet pedig vigyék haza, ő rendben van. Az önkéntes jegyzetelt, majd a beteg tejtől duzzadó mellére mutatott. Franciska bólintott: egy napig más anya szoptassa a babát, aztán majd meglátjuk, mutatta kézzel-lábbal. A nővér is bólintott, majd hosszasan magyarázott az anyának. Az anya hallgatott, felült, előbb az újszülöttre nézett, majd az orvosra, és erőteljest köpött a tábor döngölt földjére.
Új beteg érkezett, rikkantott Arasid vigyorogva; az orvos bólintott, indult, beteget hoztak szamárháton, ágyastól…

Turóczi Ildikó sorozatának előző része a Szöveten: