KÖZLEMÉNYEK

Hajdicsné Dr. Varga Katalin: Nyelvi lelemények szövevénye = IRODALOM

Az első mondat a köszöneté: köszönöm DR. BENCE Erika főszerkesztőnek, hogy rám gondolt, érdemesnek tartott e nemes feladat elvégzésére. Ismeretségünk több együtt töltött konferencián kötődött, és nagy kedvvel voltam bíráló-ajánló egy korábban általa főszerkesztett folyóiratban.

Az áprilisi művek véleményezésével ismét az irodalom bűvkörébe kerültem, ahonnan a nyelvészet vonzott magához, de ez nem jelentett teljes eltávolodást, hiszen mindkettőnek anyaga, eszköze a nyelv.

Már az első megjelenéstől olvas(gat)tam a „Szövet”-et, először csak a Facebookon, majd bele-belenéztem a honlapba is. Tetszett, hogy a minőségi sokféleséget célozták meg az alapítók, és tekintik célnak a munkatársak: műnemek és -fajok, formák, témák kavalkádját tárják elénk  a különböző életkorú szerzők.

Áprilisban igazán szép termést arathattunk: 34 alkotó írt verset, prózát, tárcát, kritikát. És micsoda öröm, hogy a fényképeik alapján a szerzőknek körülbelül 20%-a nagyon fiatal, van tehát utánpótlás. Az alkotásokat a hónap aktualitásai ihlették: a tavasz, a húsvét ünnepköre, az emberi lét kis és nagy kérdései, számvetések, a közelben folyó háború fenyegetése, választások itt és ott stb. Említésre méltó, hogy a több mint 80 vers hosszúságban, versformában is a sokféleséget mintázza és hogy többen a szonett formát választották.

Mi volt a munkamódszerem? Először arra gondoltam, volt magyartanárként szakmai szemüvegen keresztül veszem górcső alá a műveket, munka közben azonban inkább olvasóvá váltam, csak arra figyeltem, hogy ne zsigeri reakcióból dolgozzak. A koromból, státuszomból következően saját lelkiállapotom mégis befolyásolt, ezért egyes alkotásokat számomra kedvesebbnek találtam.

Ezért nem is szerzőket említek, csupán sorokat idézek, amik ezeket a témákat, életérzéseket, hangulatokat reprezentálják (ezek azóta is bennem rezonálnak):

„áprilisi tréfában nincs helye logikának”

„Mennyi élet lehet még bennem, / s hány múltba révedő pillanatot szerettem”

„vágybábokból kelt álompilléket kergetsz”

„csak te vagy időtlen uram / a többi púder és cicoma”

„az igazság / megroppan ahogy / kinyújtóztatom magamban”

„a teremtés sem inverz folyamat / hamuból emberkéz / Istent nem gyúrhat”

„Amióta háborúznak a szomszédban … / Amióta meghalnak a szomszédunkban, / nem hiszek a huszonegyedik századnak / … meghalt bennem a huszonegyedik század”

„hol visszatérő fecskék / helyett / repülő lebeg / vagy cikázik éppen/ közben / terhét leküldi a földre / hűtlen lenne-e hát / ki hazát házat feled / új irányt vesz be”

„Műanyagra egyáltalán nem is lenne szükség / Képzeld el, hogy nincs zacskó, nincs flakon és cédé”

„vállról indítható anyókák becsapódnak / ha elhisznek mindent”

„Ami mégis szép ITT és MOST / azt észrevedd!”

De nem csupán ezekben, hanem minden olvasottban találtam valami jót, érdekeset, szépet, amit elképzeltem, ami pozitív vagy negatív élményeket, emlékeket ébresztett bennem, amitől jó kedvem kerekedett vagy éppen sírásra görbült a szám.

A díjazott kiválasztásában engedtem, hogy nyelvész mivoltom befolyásoljon. A nyelvi lelemény, a rövid, de mégis százfelé tartó tartalom, egy-egy néhány soros bolondosnak vélt mondat százféle gondolatot, hangulatot generált, ezért áprilisi díjazottnak DEBRECZENY Györgyöt javaslom.

2022. április 30.