Oláh Károly: [fájdalommal és szomorúsággal írok..]

fájdalommal és szomorúsággal írok
köpök tintával feketét
mert gyerekek sírnak és halnak
a kibaszott szörnyű háborúért…
koldus kenyerét eszem gazdagok között
szemem a bánat folyója kezem levágva
sírok és reszketek látom az embert
aki fájdalom és lelkiismeret nélkül öl
ezért az igazságtalan világért
kibaszott háború
sírás és rejtett megaláztatás zugai
sirályok visszhangja szavak körmei …
vadlevelek kápolnája benned imádkozom
vigyél ki ebből a sötét világból
mely a halállal kísért szállj ki gondolatomból
hagyd el az elmém
élettelen névtelen bomló igét csinálsz belőlem
én még lélegezni akarom a földemet
megcsókolni aludni benne a hold alatt
hol van az én földem…
föld amit nem ismerek
rejtve van előttem
érzésekkel lélekkel kereslek
egy életen át