nem tudom mért bántanak
miért ölnek vádolnak
gyávákat és bátrakat
akiket még vár holnap
a ma és a tegnap is
hiszen jelen múlt jövő
lapja talán nem hamis
tőle bennem újra nő
mit régen le arattak
katonáid öröklét
hogy bennem mi maradhat
hogy milyen idők jöttét
nem fogja itt tépni szét
a benn lakó rémület
nem tudom de égi lét
ültet belém szép füvet
zöldet frisset harsogót
lelkem fekszik majd belé
ha elfárad furcsamód
s megpihen a nap felé
tartó útján én pedig
csak követem míg lehet
hiszen ami létezik
sírjában is felnevet
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?