mint harlekin suhan át az ősz a városon
az ernyedt tájba megannyi ősi színt hozott
szürke ködöt mi alap a köntösön
s napsárgát mely a fákon tündököl
rozsdabarnát amely a fák alatt elvegyül
vérpirosat mely cseppenként rákerül
a tespedt nyár hová futott ily hirtelen
itt az ősz mindenütt morcos emberek
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?