Handó Péter: Határjelölés
Húzod a határt.
Meddig is tarthatna?
Húzod a beled.
Testedben féreg tekereg.
Ha még tudna, enne.
Fene a nagy fejedbe!
Hogy vigyáztál magadra?
Jól megzabált.
Mint kinek világgá surranva kijár
egy kis csöppecske
a korlátolt életére,
véreddel húzod a határt
a láthatóvá tett beleddel és beledre.
Hogy ekképp mi vár?
Nézhetsz félre,
tested férgessége
kopik hozzád.
Lesz bélhatár és -korlát.
Átlépnéd és mégse
léped.
Húzod, hisz élet.
Vagy annak véled.
Mindig ilyen,
míg el nem éred
az átellent,
mint a véget.
Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:
Previous
One Comment
Pingback: