Csikai Gábor: Az ég varsája

varsáját kivetette az ég rám, bár szabadulni igyekszem,
nem megy az oly könnyen, hisz durva, erős ez a háló,
elvásnak fogaim bele, hogyha kitépni szeretném,
és elvásik lassan az életem is bele, így hát
még csöppet maradok benned varsája az égnek,
nézem a kis vizet erre, ahol még élni adott pár
évet a sorsom, s bár réges-rég ismerek itt már,
mindent, egysejtűeket, algákat, homokot sőt
H2O-t, mégis mindig rálelek én itt
új dolgokra, s nem is vágyom már tépni a hálót,
ép marad így varsája az égnek, sem fogaim, sem
létem nem vásik szét, titkaim őrzi a tenger

Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:

Csikai Gábor: Tapsot a végtelennek!