Torma István: Megölel a szél
Minden reggel
a sötét kapu után
megölel barátom, a szél.
Barátom, mert minden reggel megvár
az utcán belém karol
gyengéden bebújik minden kis résen
de néha durva, a lábamról ledöntene
Van, amikor elmarad,
olyankor csak csend van, nyugalom
Máskor kerítésen muzsikál
fákat hajlít
lerázza a termést
kéményben fütyül
port kavar
havat hord
esőt porlaszt
Barátom, a szél
Torma István legutóbb a Szöveten:
