Én nagyon utállak kérdezgetni téged, de tényleg kellene már valami megoldást találnod.
Mert jó, jó, hogy a tűz fellángolása érdekében olykor elkülönültök, ő horgászni megy, te meg elheversz az ágyon takarítás, mosogatás és vacsorafőzés helyett.
De látod, ebből is mi lett, ahelyett, hogy jobban lobogtatok volna, vagyis a szerelmetek, te elaludtál.
S mikor melléd feküdt, majdnem lehánytad a halbűztől, amit árasztott magából.
Viszont így bebizonyosodott, hogy tényleg horgászni volt, és nem más nő után kajtatott.
De akkor se odázhatod el már sokáig a dolgot, de megértelek téged is. Értem a nyugalmadat, a megnyugvást, hogy nem nagyon áll már föl neki. Csakhogy én emlékszem. Emlékszem, hogy mondta neked, sajnálja, de olykor másik nő is kell neki. Mert akkor még harcolt a teljes impotencia ellen. Kereste a lehetőséget, és szépen, becsületesen meg is osztotta veled a gondját, jó társhoz illően.
Mire te azt mondtad, rendben, de akkor azonnal kirúgod. Vagyis elköltöztél tőle, magad mögött hagyva az összes kecskét, tyúkot, libát, tavacskában aranyhalat. Vagyis azt már nem, mert a kacsák kizabálták mindet. Szóval te azonnal ultimátumot adtál neki, és végül is az új nőre biztos feláll projekt azonnal hamvába holt. Viszont a srác épített seperc alatt egy kemencét, mert szarvaskolbászos pizzát akart enni.
De azért még veled is próbálkozott. Egyre beljebb engedte a problémát a házba, beszélt egy rúdtáncosról, akivel figurákat gyakoroltak. Így akarta közölni veled, hogy rúd ugyan nincs a hálószobátokban, de próbálkozni azért lehetne.
Viszont te erre megnyugodtál. Hogy nem áll föl, már se az új nőre, se régi emlékére, semmire se. Mosogatni se kell, és aggódni se, ha elmegy. Sőt, még azt is megérted, hogy szerencsétlen, agyonhajszolt isten állatja megkérdezte tőled, hogy ugye, előbb-utóbb meg fogod csalni, mert neki még mindig nem mozdul semerre.
Te pedig tobzódsz, lubickolsz, csapkodsz és prüszkölsz boldogan a nyugalomban. Eszedbe se jut már, hogy merre járkál, nem küldesz neki szívecskéket, és nincs beosztás, hogy ki készít vacsorát.
Pedig hát kis szívem, a kés élén táncolsz, vagyis táncoltatod őt, mert mondtad, magas, nagyon magas a várnyomása a srácnak, de nem szed rá semmit, mert félti a vérnyomáscsökkentőktől a potenciáját.
Csakhogy így előbb-utóbb nem áll föl neki semmije se, mert elviszi egy gyors, hajnali spontán magömlés.
Temelletted, szépen, a pihe-puha ágyikóban.
Holott te, és csak és egyedül te foghatnál egy fejszét, kőbaltát vagy bármit, és olykor rést üthetnél a pénzhiányon, időhiányon, millió szabályon, amik közt mozogni kényszerülünk.
Megláthatnád, aminek a gondja csak a tiéd, aminek írját terád testálta a jóisten. Azt a picinyke mocorgást, amit a száddal, kezeddel segíthetnél tovább.
Nem gondolva rá, hogy mitől is indult, volt nőtől, madárdaltól, a kakasotok peckes járásától, a pöccre induló kocsijától, amivel a kenyereteket keresi.
Mindegy az, mindegy mitől kezdődött, de befejezni a te tiszted egyedül. A végéhez vinni nincs más most rajtad kívül.
Juhász Zsuzsanna prózája legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?