Debreczeny György: megannyi kék hold

megannyi kék hold völgye csillog alattunk
buddha-képet vések a homokkődarabra
és az imazászlók közé helyezem
agyagból préselt amulettbe
belegyúrom a halott szentek porát
és három búzaszemet
nyomok a hátsó oldalába

folyó kanyarog a hegyóriások között
a nagy csörten körül imákkal telerótt
szent kövekből rakott fal
imákkal televésett jakszarvak
gyanakodva nézi a fényképezőgépet
a pásztorasszony és a pásztorfiú
de forgatják tovább az imamalmot

kinyújtott nyelvvel köszönt a kislány
ahány esztendős az asszony
annyi varkocsba fonja a haját
mécsvivő láma jön majd szembe
az imateremhez vezető úton
a kolostor kapujából
ellátni a völgy pereméig

a lapostetejű tibeti házak közül
kiválnak a templomok
és a kolostorok díszes tetői
a képen jellegzetes négyszögű
kolostorudvar tornáccal és tetőteraszokkal
a völgy kijáratánál emelkedik
ez az óriási fa

jól nézd meg
mert ezután többszáz kilométeren át
utazhatsz és nem látsz többé fákat
de pörgetheted tovább az imamalmot
(vörös- és sárgaréz tibeti ötvösmunka)
a belsejében lévő papírtekercsre
rányomtatták sokezerszer az imaszöveget

OM MANI PADME HUM

Debreczeny György verse legutóbb a Szöveten: